A vastagbélgyulladás diagnosztikája

A bélgyulladások, mint például a vastagbélgyulladás megléte többféle vizsgálat elvégzése után állapítható meg biztosan. Nézzük, hogyan zajlik a betegség diagnosztizálása.

Az orvos először klinikai, érzékszervi vizsgálatot végez, áttapogatja, megnyomkodja a beteg hasát, és kézzel vizsgálja a vastagbelet.

A hasüreg ultrahangvizsgálata szintén fontos lépés, ezzel áttekintő kép nyerhető a zsigerek állapotáról. Vérvizsgálattal gyulladásos vérparaméterek mutathatók ki.

Fertőzés kizárása

A kivizsgálás első lépéseiben ki kell zárni a hasmenés fertőzéses eredetét, ami széklettenyésztéssel kizárható. (A laborvizsgálat jelezheti a vashiányos vérszegénységet is). Az úgynevezett amőbás bélgyulladás kifejezetten hasonlíthat a colitis ulcerosára, de a kezelés egészen más.

Vastagbél vizsgálata endoszkóppal

Ha a széklet tenyésztéses vizsgálatai negatívak, akkor az ezt követő vizsgáló módszer az endoszkópia, majd a szövettani vizsgálat, ezek adják egyértelmű diagnózisát a betegségeknek.

Egy mikrokamerával, vagyis egy vékony szondával át kell nézni a vastagbelet és megállapítani, hogy pontosan a vastagbél mely szakaszán mutatható ki ez a gyulladásos forma. Ezzel a módszerrel felmérhető a nyálkahártya gyulladása, láthatóvá válnak a fekélyek, meghatározható azok súlyossága és elhelyezkedése.

Tehát pontos, egyértelmű diagnózis hozható meg, és az esetek túlnyomó többségében az is eldönthető, hogy fekélyes vastagbélgyulladásról vagy Crohn-betegségről van-e szó. Nem elég azonban a videokamerán látott kép, szükséges a gyulladt, beteg területekből a szövettani anyagvétel is a pontos kórkép megállapításához. Egyes esetekben további vizsgálatokra, így röntgenre, kontrasztröntgenre vagy CT-vizsgálatra is szükség lehet bizonyos kérdések egyértelmű megválaszolásához.


close